2003. december 6.

            Renátó barátunk elsőként a pályáról betöltötte18. életévét. Erre az alkalomra kötelező a buli!

            Reniéknek van egy nyaralójuk a Molnár-szigeten. Ide vonultunk le 15-en december 6-án. Először is a Grassi előtt a téren találkoztunk. Páran bent voltak az iskolában, ugyanis ott is épp ekkor volt buli. Este 7 óra körül elindultunk a szigetre. Megérkeztünk, ekkortól fogva egész éjszaka jobbnál jobb zenék dübörögtek. Egy kis idő elteltével, mikor berendeztük a házat úgy, ahogy terveztünk, mindenki összegyűlt az alsó szinten. Következett az ajándékok átadása. Ezekre előzetesen összegyűjtöttük a pénzt, majd bevásároltunk: egy ITALIA pulcsit, egy ROMA sál és egy ROMA karóra volt az ajándék amit azóta le se lehet robbantani a kezéről. Volt egy kis extra ajándék is, ez volt a torta. Csilla sütötte és a tetejére pudingból melleket formált. Kimentünk az udvarra és azt mondtuk az ünnepeltnek, hogy harapja le a mellbimbókat. Természetesen Csilla, aki a tortát fogta, Reni képébe nyomta az egészet. A maradványait az egész bulin végig eszegettük. Ekkor megérkeztek a szülők az étel- és italutánpótlással. Kaptunk 3 tálcányi szedvicset, ami mondanom se kell, hamar elfogyott, valamint jött még pár liter üdítő és pár liter pezsgő. Ezen a bulin nem volt annyira sok pia mint általában, de azért így is jól elvoltunk. A szülők leléptek, a pezsgő se tartott sokáig. Dénes, Balu, Brigi, Axel és Norbi sajnos éjfél körül leléptek, de ha menni kell hát menni kell… Ekkor nyolcan felmentünk az alvó szobába az emeletre, de aludni nem tudtunk. Egyrészt lent dübörgött a zene, másrészt jól elvoltunk mi ott fenn, nem is nagyon akartunk aludni, inkább hülyültünk végig. Bár igaz hogy fáradtak voltunk, de úgy tűnt, fárasztóak is, mivel Meszka 15 perc után már menekült le Renihez és Sanyihoz. Ha esetleg néha sikerült is volna abbahagynunk a baromkodást, akkor jött Reni és Sanyi újabban híressé vált élő koncertje, ami abból áll, hogy a System of a Down számira tátognak és pogóznak… De legalább lehet rajtuk röhögni és ha ők ott vannak egy bulin, akkor alvás tuti nincs! Aztán amikor háromszor két számot előadtak már ők is lefáradtak és a koncertezés abbamaradt. Volt két óránk aludni, ki is használtuk. Szerencsére - mivel a nyaraló nem túl nagy – nem kellett túl sokat takarítanunk. A fölső szinten csak a matracokat kellett odébbdobálni, alul pedig mivel nem voltunk sokan és nem is nagyon volt mit szétszórni/kiönteni, szintén csak az ágyat kellett összecsukni és a szemetet összeszedni. Ekkor – rendesen felpakolva a magnókkal és jó pár cd-vel – indulhattunk haza.

            Szerintem egy újabb jó buli részesei voltunk. Lehet, hogy nem voltunk annyian, nem volt annyi hely és pia, mint máskor, de jól éreztük magunkat.