2003. Augusztus 30-31
Dave 2004.11.02. 14:10
A 2003-as nyárzáró buli története
Az augusztus 30-a
A körülmények adottak voltak, minden meg volt szervezve, a társaság készülődött. Igen, hatalmas buli volt készülőben.
Nálunk, Dave-éknél nyárbúcsúztató bulit szerveztünk. Ez az alkalom volt egyben 15. születésnapom is. Szüleim elmentek nyaralni, bevásároltak kajákat és üdítőket a bulira. Csütörtökön el is mentek, de ott volt még 1 probléma. Mamám szombat reggelig otthon volt. Pénteken Gergő és Dénes eljött hozzánk bevásárolni egy nagy adag szeszes italt. Beszedtünk mindenkitől 1000 Ft-ot, így összegyűlt 15000 Ft. Dunaharasztin lakom, szerencsére van hozzánk közel egy italnagyker. Gergő és Danee HÉV-vel jöttek. Arra számítottam, hogy csak Dénes jön, így én görkorival mentem, de vittem 1 biciklit. Végül is ketten jöttek, így vissza kellett mennem még 1 bicikliért, persze mindezt úgy, hogy mamám ne vegye észre. Szerencsére ez sikerült is, így indulhattunk vásárolni. Odaérkeztünk, szerencsére a bolt nyitva volt, nem úgy mint a múltkor. Bementünk, úgy éreztük, meghaltunk és a mennyországba kerültünk. Minden 30%-kal olcsóbb volt, mint kiskerben. Elkezdtünk bepakolni a kosárba. Vettünk minden jót, tequilát, gin-tonicot, St. Hubertust, Smash-t, vodka-narancsot és Bomba-pezsgőt. 14000 Ft-ot fizettünk, de annyi piát vettünk, hogy három hátizsák megtelt vele. Nehezen, de hazavittük és vettünk még másfél kiló citromot a piákhoz, hogy nehogy úgy járjunk, mint Schiffiéknél. Hazaértünk, Dénesnek viszont sietnie kellett haza. Bevittük a bicikliket, de amikor a piákat pakoltuk volna, mamám kinézett az ablakon. Gyorsan odanyomtam Dénes kezébe a táskákat, mamám viszont elkezdett beszélgetni vele. Mi Gery-vel bementünk, mamám bement, Dénes elbúcsúzott és elkezdte beadogatni a táskákat az ablakon. Bepakoltam őket a szekrénybe, mamámat átküldtem a másik házba, mi pedig kirohantunk a cuccokkal a pincéhez, persze a pinceajtó ráesett a kezemre. Péntek este Reni és Öcsi átjöttek hozzánk segíteni, de Reni szombat reggel haza is ment, így Márkóval ketten pakoltunk. Mamám reggel lelépett, nekünk a kondigépet és a házimozit kellett bepakolni és a pókerasztalt behozni. Persze az alkohol bepakolása a hűtőbe se volt kis feladat. Tanulva a másodikai hibánkból, Öcsivel és Dénessel eltettünk magunknak egy kis tequilát végszükség esetére. Gergő, Csabi, Dénes és Reni hamarabb jöttek, elkezdtünk mozizni. Reni kijött velem a többiek elé a HÉV-hez. Heten érkeztek egyszerre, bekísértük őket a házhoz és mire visszaértünk, Enikő és egy barátnője, akit még nem ismertünk, megérkeztek. Szinte mindenki ott volt, már csak Schiffire kellett várni. Mikor ő is megérkezett, egy kör tequilával nyitottunk, majd felbontottuk a többi piát is. Ezután átadták az ajándékot, egy üveg Puma after shave-et és egy kis extra ajándékot. Beindult két helyről is a zene, Enikő és Gergő kicsit összemelegedtek, de semmi komoly nem történt. Norbi és Zsanett (Enikő barátnője) is egymásra találtak. Öcsinek odaadtam a hálószoba kulcsát, hogy ha valamelyik párnak szüksége lenne rá, oda tudja nekik adni. Persze amikor kellett volna, azt mondta, nincs nála. Norbival háromszor körbejártuk a lakást, mindent szétszedtünk darabjaira, de a kulcs nem lett meg, s hálószobát nem lehetett kinyitni. Bementem a poker- és egyben konditerembe, Öcsit és Schiffit kiküldtem, mindent szétdobáltam, a padlószőnyeget felszedtem, de a kulcs nem lett meg. Zsé ezalatt az udvaron keresgélt, Dénes pedig mondta, hogy még egyszer átkutatja Öcsit, igaz már mondta párszor, hogy nincs nála. Én ekkor már jó ideje a szék- és szőnyeghalom tetején ültem, amikor Dénes felkiáltott: „-Megvan! A zsebében volt, bazmeg!!!” Tovább folytatódott a buli, igaz nélkülem, mert én túl ideges voltam a bulizáshoz, meg a konditermet is vissza kellett pakolnom. Én ott pihentem, de elkezdett esni az eső, így hozhattam be a hat széket, amit a többiek kint hagytak. Dénes elaludt a hintaágyban az esőben, Zsé behozta, engem pedig kikergettek. Ezután fél órát álltam az udvaron, éjfél után visszamentem, és mivel már csak egy nap volt hátra a nyárból, leadtuk párszor az „Ennyi volt a nyár” című számot Krisz RudiÒ-tól. Ezek után páran lassúztak, de inkább beültünk házimozizni a nappaliba. A film végére szinte mindenki nyugovóra tért, de nem sokat aludtunk. Megreggeliztünk, majd szinte mindenki segített pakolni és takarítani. A többiek délben mentek el, nekem még sok dolgom maradt, de délután négy órára kész lettem mindennel.
Véleményem szerint (és mondták ezt még páran), ez volt a nyár egyik legnagyobb bulija. Jövőre ugyanitt?
|