2004. október 23.

            Ez a nap nemzeti ünnep, de nekünk már alap buli időpont is. Tavaly ugyanezen a napon nálam volt buli, az se volt semmi. Ez is komolynak indult.

            Schiffi szülei elmentek hétvégére és az ünnepre egy kicsit vakációzni, a ház üres maradt. Az előkészületek kevésbé voltak komolyak, mint az előző bulikon. Mindenkinek hoznia kellett a kaját, piát de szerencsére több jött össze, mint amennyire számítani mertünk, így nem szenvedtünk hiányt semmiben. Este 8-ra már majdnem mindenki megérkezett, 15-en voltunk ekkor. A buli pedig kezdett a tetőfokára hágni. Következtek a legjobb számok, meghozták az UV-lámpát is végre, kezdtek fogyni a piák és fokozódott a hangulat. Ekkor már sokan táncoltak a nappaliban, de akik kint voltak a teraszon is jól érezték magukat. Ám mégse tartottak sokáig készleteink. Az alkohol-utánpótlást Gery és Dénes jelentették volna, mivel náluk még volt egy nagy üveg Royal, de ők csak az utolsó HÉV-vel jöttek. Ám már amikor megérkeztek, láttuk, hogy ez nem lesz jó… Mint utólag kiderült, út közben megitták a fél liter vodkát ketten… Ekkor úgy éjfél körül már mindenki itt volt, 17 ember volt a maximum létszám, de pár embernek haza kellett mennie. A buli pedig sajnos leállt. Már senki sem táncolt, Zsé pedig lassú számokat tett be, hogy tudjunk aludni… De ekkor jött Reni és a SOAD, mókamesterünk majdnem egy órán keresztül seprűvel gitározott és énekelt nekünk, amitől kicsit ugyan felébredtünk, de a táncot hanyagoltuk továbbra is.

            Reggel 7 körül ébresztettünk mindenkit és kiadtuk a takarítási feladatokat. Nem csináltunk nagy rendetlenséget, így nem volt sok dolgunk – szerencsére…

            Egy óra múlva már mindenki otthon aludt és azt akarta, két héttel később legyen, mivel akkor újabb buli következik…