Balatoni nyaralásunk szomorú története
(Igaz történet)

2003. nyarán a csapat közös balatoni nyaralásra kapott lehetõséget. Traply Péter, Szabó Gergõ barátunk csapattársa megszervezett nekünk egy egyhetes nyaralást balatoni nyaralójukba. Szülõk nem tartottak velünk, így az õsöket nehéz volt rábeszélni, hogy elengedjenek minket(már akinek).
Gergõéknél az utazás elõtt megbeszélést tartottunk, ahol összeállítottuk az étlapot és a bevásárlólistát.
A házban nem fért el mindenki, ezért sátrakra is szükségünk volt. A megvásárolt élelmiszereket és a sátrakat Traply szülei hozták utánunk, kocsival. A csapat elsõ fele, a szerencsésebbek már pénteken elindultak Zamárdiba. Az útjuk nem volt zökkenõmentes, mivel Schiffit a kalauz megbüntette. Végül mégis megérkeztek a nyaralóba, berendezkedtek, nekik már elkezdõdött a nyár, az élet, a buli! Renátó, Márkó és én pénteken még dolgozni kényszerültünk, hogy szombaton el tudjunk indulni. Egy házat kellett Vecsésen kifestenünk. A munkát a nap végére sikeresen befejeztük, ezért már kezdtünk is pakolni. A Keleti pu.-ról induló vonaton csatlakozott hozzánk Sanyi is, így négyen indultunk a többiek után. Gergõ és Traply kijöttek elénk a vasútállomásra, de a csomagokat nekünk kellet cipelnünk. Mire megérkeztünk a házba, már kezdhettük is a fûnyírást és a sátrak felállítását. Ezek után beosztottuk, hogy ki hol fog aludni, ebédeltünk, majd meglátogattuk a Balaton-partot. A víz alulmúlta reményeinket, siralmasan sekélynek bizonyult. Végül megpróbálkoztunk eljutni a bójákig, ahol már remek volt a víz és a vízszint is tökéletes volt. Pár száz méterre felfedeztünk egy stéget, ahol az életmentõ hajók és kapitányaik pihenhettek. Innen remekül lehetett ugrálni. Másnap visszatértünk ide a vízálló fényképezõgépemmel, és 25 remek felvételt készítettünk. Aznap délután Traply elvezetett minket a focipályáig, Mivel mindannyian focisták vagyunk(nem mindenki), egy nyaralás sem múlhat el foci nélkül. Kitomboltuk magunkat a pályán, egész este fociztunk. Vasárnap este Dénes, Renátó, Gergõ és Edit elhatározták, hogy átmennek Siófokra a Beach House-ra. A vonatot lekésték, így gyalog vágtak neki a 18(!) kilométeres útnak. 2 óra alatt eljutottak céljukhoz, jól érezték magukat, majd a 4 órás vonattal hazajöttek. A zenét egybõl bekapcsolták, és mint mindig, jobbnál jobb zenéket játszottak a hatalmas cd választékból. A balatoni nyaralásunk alatt nem volt olyan perc, amikor ne ment volna a zene, így alvásra nem volt sok idõnk. Akármennyire is álmosak voltunk, ébernek kellett lenni, mivel páran a csapatból folyamatosan csapdákat állítottak, amiknek sokan bedõltek. Hétfõn folytatódhatott a buli a strandon, reggel pedig Enikõ is megérkezett köreinkbe. Este megszavaztuk, hogy újból elmegyünk Siófokra bulizni. Az este 10 órás vonattal indultunk, majd belevetettük magunkat az éjszakába. A Beach House koncertjeivel kezdtünk, majd amikor ezek befejezõdtek, szóba elegyedtünk az RTL Klub Beach House mûsorának szereplõivel. Éjfél körül kiültünk a vízpartra, majd kettévált a csapat. Zsé, Traply, Dénes, Schiffi és én elindultunk az egyik közkedvelt pizzéria felé, Sanyi, Gergõ, Enikõ, Edit, Márkó és Renátó pedig bringóhintót béreltek, és bejárták a várost. Mi jóllaktunk pizzával, és megadtuk a módját, üdítõ mellett remek koktélokat is kipróbáltunk. Késõbb csatlakozott hozzánk a bringóhintós csapat is, a pincérrel elintéztük, hogy a zene csak rap legyen, és így továbbra is jól éreztük magunkat. A mi ötösfogatunk bejárta a várost, meglátogattunk egy pár játéktermet, majd csatlakoztunk a többiekhez. Visszamentünk a vasútállomásra, és vártuk a vonatot. Senki nem akart a pályaudvaron két órát várakozni, így visszatértünk a városba. Ekkor a fõ program elõször a Renegade Pub volt, ahol a hangulat isteni volt, és jó zene szólt. Ismét kettévált a csapat, Schiffi, Dénes és én visszatértünk a pizzériába és egy újabb játékterembe, majd csatlakoztunk a többiekhez, akik már a vonaton ültek. Megvettük a jegyeket, majd hazaindultunk. A megérkezés a nyaralóba rettenetes volt. A kapu nyitva, az ablak nyitva… Beléptünk a házba, minden fel volt forgatva, szanaszét ruhák, táskák. Egybõl tudtuk, kiraboltak minket. Hívtuk a rendõrséget, majd mindenki megnézte, milye tûnt el. Sajnos az én károm volt a legnagyobb, csak tõlem 123ezer forintnyi értéket vittek el. Az összes kár több, mint fél millió forint volt. Elvittek aranykarkötõt, mp3 lejátszós discmant, 2 pár hangfalat, cipõket, ruhákat, táskákat, pénzt, iratokat, telefonokat, play stationt, 3 Oakley szemüveget, szóval szinte mindent. A cd-ket összekarcolták, a tojásokat összetörték, a kések élét kicsorbították, elvittek fél pár papucsokat, cipõket. Kiérkezett a rendõrség, egy embertõl felvették a jegyzõkönyvet, majd behívtak minket a siófoki rendõrkapitányságra. Schiffi apja addigra megérkezett és négyesével vitt el minket, kocsival, mindezt reggel hatkor, és úgy, hogy éjszaka egy percet se aludtunk. Mindenkitõl felvették a jegyzõkönyvet, majd úgy döntöttünk, nem maradunk ott még egy éjszakát. Páran el tudtak menni kocsival, de Sanyi, Renátó, Márkó, Edit, Enikõ, Dénes és én már nem fértünk be, így várt ránk a vonat. Itt majdnem elaludtunk, Dénes Gárdonynál leszállt, mi pedig mentünk Kelenföldre. Innen is nehéz és hosszú volt a hazaút, de legalább a csomagjainkat kocsival elvitték. Otthon már meleg ebéddel vártak minket, megfürödtünk, majd bedõltünk az ágyba.
A tolvajokat azóta se kapták el, és valószínûleg már nem is fogják. Szerencsére a rablás alatt egyikünk sem volt a házban, akkor talán még nagyobb lett volna a baj.
Ez a nyaralás örökre emlékezetes marad az egész csapat számára.